Világfáról letekintve
by on szeptember 1, 2015 in Írás és Jel

Világfáról letekintve

Világfáról letekintve, minden-tudástól túlcsordult öreg lélek fürkészi a nézhetetlent.
Áttetsző rét. Tiszta rés. Az agg ledob egy hírvivőt, egy árnypostás károgót.
Lába közt telerótt, faragott csontok.

Szent borzongók mormolják éber álomban: kifordult a valóság. Hol a tűz a szellem éjszakájában?

Ébrednek már a tűzcsiholók! S a tűz fénye felfed: embertelen, arctalan lényeken vér szárad.
Repedeznek a tudatzabálók börtön-falai.

Ne féljetek!
Királysólymok vigyázzák lábotok nyomát.
A melegített vérrel megfestett tojások belseje így is sárga.
Az őstojók sarkát rágja a világosság, miközben üvölt a sosem volt idő az elmúlástól.

A hazug történelem, mint immár számtalanszor a csontok közt elhamvad.
S a szikrányi lélektűzből fog új emberfény születni.

2015.09.01 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design