Csendkirály
by on március 12, 2011 in Írás és Jel

Csendkirály

Lángtengeren utazó tutajos ér partot,
hol csendkirály honol.
Ott ül a ragyogó kövekkel kirakott némaságpalástban,
királykék belső templomában.

Látja bennem őt, aki néz.
S nincs több számonkérés földi léteim miatt.
Ismeri csillagutazó eredetem.
Hirtelen elmúlnak
az értetlen tekintetek,
a tartalom nélküli beszédek,
a lyukas szavak,
a semmiből kibomló pokoli zajok,
a mellkasomon ülő, mérgező, maró savak.
Nincs több fájdalom.

Könnycseppeket szív magába a szikes táj.
Fa leszek, lásd gyökereim mélybe nyúlnak!
Érzem, amint lombok takarják el a forró igazságot.
Kellemes langymeleg az éj,
pislákolók csüngnek a kifeszített búrán.
Hangtalan duruzsolnak,
nyelvüket valaha ismertem s ismerni fogom.
És te ott ülő; eljössz értem akkor?! Igaz?!
Ne siess!
Ne siess kérlek!
Ne siess csendkirály!

2011 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design