Egy korona elveszett ikonjának sugallata
by on július 24, 2019 in Írás és Jel

Egy korona elveszett ikonjának sugallata

A koronán túl
az aranyszín fák ágai
szétkaristolták a mára kinyílt,
sötét járatok hasát.
Ekkor láttam a két Napot felkelni.
A haragoszöld égbolt istenei
nem ragadtak savtalan sarat
hogy embert gyúrjanak.
Hangok sem mozdultak;
csak parancsaikra.
A földön üres magként hevertek
neveletlen, tetejetlen fa lelkek.

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét tűz parazsa,
kong a Semmi, habzik a vér
ki mindent ad, az sose kér.

A látóhatáron
levelek hullnak égbe.
A látás kozmikus kegyelem.
Jól látás: belső fegyelem.
Az égtelent figyelem
s a végtelent élőket
egy véges világban.
Rúgjátok fenéken a hazug időt
és térjetek vissza
az ősi szent koronába!
Tekintsetek bele titkon
naptárába, ha az árnyék,
mint hályog vetül
szemetekre!

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét tűz parazsa,
kong a Semmi, habzik a vér
ki mindent ad, az sose kér.

Kék bolygó emberei!
Isten-lelkek szolgasorában
örökséggé vált
elhagyatottság.
A kulcs, a’mi nyitja a zárat.
Kútba nézni, merülni,
odaát az alján
másvilágon égre törni.
Hagyd a tűzpillangót
hematit tükörből szívedre ülni!
Hagyd, hogy magához öleljen a tudomás!
Csak így viselhető el, az ismeretlen
világegyetemből fakadó nyomás.

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét tűz parazsa,
kong a Semmi, habzik a vér
ki mindent ad, az sose kér.

2019.07.21. K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design