Egy megkerült korona őrének tanúvallomása
by on július 24, 2019 in Írás és Jel

Egy megkerült korona őrének tanúvallomása:

 
Az aranyszín fák ágai
szétkaristolták a kinyílt,
sötét járatok hasát.
 
Láttam két Holdat felkelni!
 
A haragoszöld égbolt istenei
nem ragadtak savtalan sarat,
hogy embert gyúrjanak.
Hangok sem mozdultak;
csupán parancsaikra.
Földön üres magként hevertek
neveletlen, tetejetlen fa lelkek.
 
Hömpölygött a Nap aranya,
lobbant a lét parazsa
s habzott a vér.
Ki mindent adott, az sose kért!
 
Látószerveimre tettem tenyerem.
A sok rendezetlen vonal egy üzenetté vált:
A látás kozmikus kegyelem;
jól látni: belső fegyelem.
 
Az égtelent figyeltem
s a végtelent élőket
egy véges világban.
 
Rúgjátok fenéken a hazug időt
és térjetek vissza
az ősi szent koronába!
Tekintsetek bele titkon
naptárába, ha az árnyék,
mint hályog vetül
szemetekre!
 
Hömpölygött a Nap aranya,
lobbant a lét parazsa
s habzott a vér.
Ki mindent adott, az sose kért!
 
Kék bolygó emberei!
Isten-lelkek szolgasorában
örökséggé vált
elhagyatottság.
A kulcs, a’mi nyitja a zárat.
Kútba nézni, merülni,
odaát az alján
másvilágon égre törni.
Hagyd a tűzpillangót
hematitról szívedre ülni!
Hagyd, hogy magához öleljen a tudomás!
Így elviselhető, az ismeretlen
világegyetemből fakadó nyomás.
 
Hömpölygött a Nap aranya,
lobbant a lét parazsa
s habzott a vér.
Ki mindent adott, az sose kért!
 
2019.07.21. Kobza Vajk
2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design