Egy pillanatnyi virág textúrája
Megrémisztett ez a könnyed bomlás,
amint megláttam egy elhulló szirom szövedékét.
Feléje fordítottam tenyerem a rács mögül,
mire lágyan kicsúszott fáradt ujjaim közül.
Vágyom a zsigerig hatoló kéjes tekintetre,
mely éretté varázsol.
Ellobbanó szatén, fáradhatatlan csipkeverés.
Játszik velem!
Durva finomságát sem rejti el, mégis kevés.
Kibomlik a kész anyag: látom részleteit a textúrának.
Vér tapad hozzá most is, mint egy vörösen nyíló virághoz.
2014.09.29. K.V.