Egy pillanatnyi virág textúrája
by on szeptember 29, 2014 in Írás és Jel

Egy pillanatnyi virág textúrája

Megrémisztett ez a könnyed bomlás,
amint megláttam egy elhulló szirom szövedékét.
Feléje fordítottam tenyerem a rács mögül,
mire lágyan kicsúszott fáradt ujjaim közül.
Vágyom a zsigerig hatoló kéjes tekintetre,
mely éretté varázsol.
Ellobbanó szatén, fáradhatatlan csipkeverés.
Játszik velem!
Durva finomságát sem rejti el, mégis kevés.
Kibomlik a kész anyag: látom apró részleteit a textúrának.
Vér tapad hozzá most is, mint egy vörösen nyíló virághoz.

2014.09.29. K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design