Elszántság
by on május 11, 2019 in Írás és Jel

Elszántság

Kifürkésztem miképpen tépte arcod az őrület,
s hogyan fújtad a kádat penészölővel!

Aztán heverve, az ágyunkból látom:
a sarkon sietve befordulsz és három vénasszony
köszön rád szürkés, bor-áztatta nyelvvel.

Hideg verejték csorog,
zsibbadó kezem szorítja
még meleg, puha párnád.
Érzem mihelyt sírsz.
A szoba falán. Megint.
Fekete pont mozog.
Elordítom magam.

A gereblyét otthagytam valahol.
Felrémlenek vétkektől kopogó csontjaim,
váratlan megfeszülő izmaim.
A seprű fordítva áll a sufniban.

Szívem hajol szíved előtt.
Kiásott, rozsdamarta fokosom
udvarunkon találom,
s azt a korhadó, rohadó, csonka fát
a kedvedért végleg kivágom.

2019.05.11 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design