Elszántság
by on május 11, 2019 in Írás és Jel

Elszántság

Fürkészem őrület-tépte arcod,
amint fújod a kádat penészölővel!

Az ágyunkon heverve látom:
a sarkon sietve befordulsz
míg három vénasszony
köszön rád szürkés,
bor-áztatta nyelvvel.

Hideg verejték csorog.
Zsibbadó kezem szorítja
még meleg, puha párnád.
Érzem mihelyt sírsz.
A szoba falán, ott!
Mozgó, fekete pont.
Elordítom magam.

A gereblyét elhagytam valahol.
Felrémlenek vétkektől kopogó csontjaim,
váratlan megfeszülő izmaim.
A seprű fordítva áll a sufniban.

Szívem hajol szíved előtt.
Kiásott, rozsdamarta fokosom
udvarunkon találom,
s azt a korhadó, rohadó, csonka fát
a kedvedért végleg kivágom.

2019.05.11 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design