Ereszkedem
Szétmálló fény mered rám kút mélyről.
Szófüzért dob kötélnek az égi szellemhajó
s azon kapaszkodva, rángatva a mondat-csomókat
csúszom közelebb a mélyhez.
Ereszkedem. Egyre lejjebb, egyre beljebb,
az anyaföld titkos-nyirkos üregébe.
Eltelt időt nem számlálva, csupán araszokat szemlélve rég,
a lélek lépteit, mígnem csend borul rám.
Felettem füst a korong alakú ég.
2014.08.10 K.V.