Felmenők emlékére
by on október 24, 2016 in Írás és Jel

Felmenők emlékére (1956 hőseinek!)

Arcok merednek rám gyűrött, megsárgult képeken.
Sarkukon törés, parány golyónyom helye.

Hol véreztél akkor? Hogy éheztél akkor? Mit éreztél akkor? 
Emlékeitek bennem tovább élnek?
Lángszemükkel rám tekintenek időtlen vének.

Múltban pattan egy ér s hajlamaink a jelen tükrében kapnak
új, mélyebbre került réteget.

Tudom, szívetekben külön oltár lett a szabadság.
Titkos, névtelen hősök adtak értelmet a szónak: ember.

Az összetört felmenők csontjait mára senki se látja.
Fejfákat nem állítottak a romokon! 

Harci szekerek vonultak azokon s tapostak létellenes gondolatok. 

Idődimenzió tárcsák forogtak. Tömény füst, keserű olaj égett,
és egy embertelen, fagyos sejtés a tépett húsok közé lépett. 

2016.10.24 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design