(F)elmenők emlékére, 1956
Arcok merednek a gyűrt, sárgult képeken.
Sarkukon törés, golyónyom helye.
Ifjak: láng szemekkel látó időtlen vének.
Régvoltban pattan egy ér s hajlamaink
létetek tükrében kapnak új,
mélyebbre került réteget.
Szívekben örökmécs oltár lett a szabadság
s visszaadtátok méltóságát a szónak: ember.
Ki véreztél…
Emléked a tűzzel tovább él.
De az összetört elmenők csontjait
szinte senki se látta.
Fejfák nem álltak a romokon.
Harci szekerek vonultak azokon
s tapostak létellenes gondolatok.
Tárcsák forogtak.
Tömény füst, keserű olaj égett,
és egy embertelen, fagyos sejtés
a tépett húsok közé lépett.
2016.10.24 K.V.