Göncölhajtók
by on szeptember 1, 2016 in Írás és Jel

Göncölhajtók

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.
Csillaghéjas tejpaláston utazók,
kóbor gyermeklelkek loholnak az ölbe.
Titokzatos erők gyűlnek űristen-ökölbe.

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.
Ősanyánk összetartja a kerekeket
a szemközt álló recsegő gyerekeket.

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.
Teremtőnk lehunyt szemhéj párja várja,
hogy élettel töltse meg a sötét tereket.
Nevesincs Naprendszerek hajlékká válnak,
tengernyi őshajakban is már lelkek hálnak.

Hajtják hajtják a szekeret, küllők ropognak világokon át.
Ma is hallani, ma is látni: agg bölcs ajkáról lefolyni
a mindenség szavát.

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.

2016.08.31 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design