Kérgemben
by on május 27, 2018 in Írás és Jel

Kérgemben (Tarcsi Évának ajánlva!)

Kérgemben érzem,
mint egy váratlanul elpusztuló,
ismeretlen faj utolsó példánya,
úgy haldoklik bennem a közös emlék.
Kövek közt gondosan elhelyezett
pislákoló tüzek és füstölőkből
szabadult füst tömbök
mutatták az utad.
A folyó tükréből
hullámzott arcod felénk.
Mosolyogtál,
könnyedén oldódott képed a vízben.
Megfoghatatlan látvány:
az ébredő est
első árnyai alatt
a fényhajó elég.
Ott a szigetcsúcson!
Remeg a fákon
milliárd levél,
lobog a láng,
sürget az ég,
borong a tér,
egy hang a kezdet
és egy a vég.
Ki látta se hitte el,
megfáradt lelked
gólya vitte el.

“Föld és Ég veled!”

2018.05.27 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design