Kőarcok távol
by on június 23, 2017 in Írás és Jel

Kőarcok távol

Vésők zaja. 
Ősöket faragók.
Kőarcok.
Messze járunk tőlük.

Nyughatatlan
csúszunk,
súrlódunk,
őrlődünk,
bűzlünk.
Orrunkat facsarja, jaj
megcsapja az egy tucat, izzadt emberpor.

Szél zúg.
Bőg zivatar.
Jobb mélyebbre kerülni.
Merülni.
Levegővételnyi idő,
annyi se,
annyi sem maradhat.
S lásd nem marad.
Lefelé halad.
Befelé.
Valami felé.
Valami elé.
Némán.
Hallgatón.
Szűrt hangon
hív, kér:
Bújtass!
Ölelj!
Végtelen Tér!

2017.06.23 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design