Megmutathatatlan
by on augusztus 17, 2017 in Írás és Jel

 

Megmutathatatlan

Óriás hazugság-fa árnyékában cseperedünk.
Lombjainál hűsölünk ma is, ágai közt
tört fényt szemlélve, nehéz szemhéjakkal.
Egy-egy kegyelmi pillanatban
rám s rád törnek sugarak,
csiklandozók, igazság-fonalak.
Körbekerítve meleg színű csápokkal, susogva
hajlítanak téren s időn, belső ujjunkra fonódva,
végső szabadságunk mutatva:
a történelmen kívüli Őt.

2017.08.17 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design