Nem az lettem
by on május 12, 2014 in Írás és Jel

Nem az lettem

Nem mélyül a lágy arc.
Harmat ül az ágon.
Másnapra elfeledem e halandó merülést.
Hajadat levágom.

Nem hajbókolnak reggeli árnyak,
valaki elsuhan tükröm előtt.
Már nem kötnek gúzsba a vágyak.

Kiütöm magam a lázálomból!

Az űr keménységét ízlelem,
az égígérő fa érdes kérgét.
Feljebb kúszom, kapaszkodom az égbe.
Előre tekintek az út mélyén tükröződő térbe.
Rámeredek kikezdhetetlen harcosomra.

Ám mégis…

Ravaszul rászedtek,
elkábítottak hízelgő ezüstillatok.
S mire feleszméltem,
körbezsongtak a megfáradt csillagok.

2014.10.10 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design