Ostrom
by on október 7, 2019 in Írás és Jel

 

Ostrom

Merengő, álmodó
apaság homlokán
az elszántság ragyog.

Lecsukott szemmel is látom:
ott egy csepp tej likas kövön,
ott egy óriás lépked ködön,
ott egy eltávozó holló,
itt a szövőszéken olló.

Bevehetetlen vár vagyok.
Éjnappal ostromoltok s ki tudja miért,
lankadó lélegzetem vége-csodáját
erőtök nincs kitérdepelni.
Iramló, romló íjak ina csap
s pattanva arcotok sebzi.
Vértől lucskos hajatok sem
takarja el az igazat:
friss vászonnal terítenek
ott a hanton kőágyakat!

Melegszenek végtagjaim.
Időtlen fogyásban a hold.
Mellettem úsznak múltjaim,
elodázott csókjuk a holt.

2019.09.24 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design