Tejszínű emlék
by on február 17, 2018 in Írás és Jel

Tejszínű emlék

Kormos kölök köldök,
gyermek idő halványul,
porrá vál’ csontok között.
Ezüstfüst erdőben tejszínű,
puha kövek hullanak lombkoronákról.
A fák hallanak.
Ágakról pattogó neszek szólnak
szomjas lélekhez.
Csermelyek vallanak.
Odú-őrzők,
szárnyas alakzatok keringenek.
Bükkök majd’ elfeledett
istenéhez fohászkodik az emlékezet.
Nappal is pillázók láthatók,
nemes csillagok.
Megfáradtam.
Mostantól minden pillantásom új,
szikrát hányó kék-ég zsarátnok
láthatóan homlokomba búj.

2018.02.17 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design