Tótágast
by on március 17, 2018 in Írás és Jel

Tótágast

Csontokat számolok,
ha van fölös
mit odaadhatok.
Nem-tudásom
elosztanám.
Tótágasból vissza-
húznám.
Kint fénytől áznék,
dobolás helyett
csörgőt ráznék,
mint kisdedek.
Gügyögnék neked
köröm alatti
piszokból világot,
piciny magból
tündérvirágot.

Tűz! Mondd!
Őstudást
írottból ki tanul?!

Engedd dobodat!
Rakd el dobodat!
Hallgass hát
szívdobbanást!
Tótágas tudásteret
tanulni könyvből nem lehet;
mint lélekmadár fenn
a repülést is, ezt is
csak benn érezheted!

2018.03.17 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design