Tótágast
by on március 17, 2018 in Írás és Jel

Tótágast

Csontokat számolok,
hátha van fölös
mit odaadhatok.
Nem-tudásomat
elosztanám mind.
Tótágasból vissza-
húznám s kint
fénytől áznék,
dobolás helyett
csörgőt ráznék,
mint kisdedek.
Gügyögnék neked
köröm alatti
piszokból világot,
piciny magból
tündérvirágot.
Tűzkeresztség,
pernye száll.

Mondd!
Őstudást
írottból ki tanul?
Engedd dobodat!
Rakd el dobodat!
Hallgass hát
szívdobbanást!
Tótágas tudásteret
tanulni könyvből nem lehet;
mint lélekmadár fenn
a repülést is, ezt is
csak benn érezheted!

2018.03.17 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design