Tótágast!
Csontokat számolok,
hátha van fölös
mit odaadhatok.
Nem-tudásom is
elosztanám.
Tótágasból vissza-
húznám.
Kint fénytől áznék,
dobolás helyett
csörgőt ráznék,
mint kis dedek.
Gügyögnék neked
köröm alatti
piszokból világot,
piciny magból
tündérvirágot.
Tűz! Mondd!
Őstudást
írottból ki tanul?!
Engedd dobodat!
Rakd el dobodat!
Hallgass hát
szívdobbanást!
Tótágas tudásteret
tanulni könyvből nem lehet;
mint lélekmadár fenn
a repülést is, ezt is
csak benn érezheted!
2018.03.17 K.V.