Egy megkerült korona őrének tanácsa
by on július 24, 2019 in Írás és Jel

Egy megkerült korona őrének tanácsa

Aranyszín fák ágai
hasítják nyílásra
a sötét járatok hasát.

Látod? Két Hold az égen!

A haragoszöld égbolt istenei
nem ragadnak sarat,
hogy embert gyúrjanak.
Hangok sem mozdulnak,
mind a gondolatra várnak.
Üres magként hevernek
árva fa lelkek.

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét parazsa,
habzik a vér.
Ki mindent ad, az sose kér!

Látószerven nyugszik tenyerünk.
A rendezetlen vonalak üzenetté válnak:
a látás kozmikus kegyelem,
jól látni belső fegyelem.

Az égtelent figyeld!
A végtelent élőket
egy véges világban.

Rúgjátok fenéken a hazug időt
és térjetek vissza
az ősi szent koronába!
Tekintsetek bele titkon
naptárába, ha az árnyék,
mint hályog vetül
szemetekre!

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét parazsa,
habzik a vér.
Ki mindent ad, az sose kér!

Ti, a kék bolygó emberei!
Isten-lelkek szolgasorában
örökség az elhagyatottság.
A kulcs, a’mi nyitja a zárat.
Kútba nézni, merülni,
odaát az alján
másvilágon égre törni!

Hagyd a tűzpillangót
hematitról szívedre ülni!
Hagyd, hogy magához öleljen a tudomás!
Így viselhető el az ismeretlenből fakadó nyomás.

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét parazsa,
habzik a vér.
Ki mindent ad, az sose kér!

2019.07.21. K. V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva