Fák és Gyökerek – CD bemutató analógiákkal
Kobza Vajk egy különleges szín a magyar zenei palettán. Persze a palettánk titkolt, eltussolt részére gondolok, ahová a valódi tehetségek szorulnak. A zenéje és ő maga abszolút önazonos. Nem játssza meg magát, nem kérkedik, nem akar meggyőzni. Egyszerűen marad az az erőkarakter, az az archetípus akinek született, fenntartva a fejlődés és a tanulás lehetőségét. Ilyen lehetőség számára HEINDRICH ROLAND, (8-húros bundnélküli gitár, 16 húros – fémhúros gitár) aki egyértelműen új dimenziókat nyitott, ismerve KOBZA VAJK (oud; gusli) eddigi munkásságát. Heindrich Roland éterikus és földöntúli síkokat nyit. Számos zenei szekcióban „dolgozik”, köztük egykori mestere, Szabó Sándor mellett. Ahogy a lemezük egy- két mondatos bemutatójában is olvashatjuk; „Keleti ihletésű, mégis a nyugati kultúrába ágyazott zene, az ihlet, a csend és a nyugalom oltárán. Zsigeri ősdallamok és rögtönzött muzsika szólal meg az MindensÉg szellemével harmóniában. „
Ez valójában az esszenciája és a definiálása saját spirituális zenei utazásaiknak. Miből is áll ez az egész folyamat, honnan hová jutunk el? Milyen lelki és szellemi folyamaton mennek keresztül a fiúk? Mert ilyen improviatív zenénél mindenképp a bejárt útról beszélünk. Már a borító is beszédes. A fejjel lefelé fordított fa a régi sámán szertartásokat idézi, mikor a korona a föld mélyére, a gyökerek a magasba kerülnek, „ahogy fent, úgy lent” – Hermesz Triszmegisztosz.
Scene 1- az előszó, ami összefoglalja az egész művet. Már szinte tapintható, érezhető egyfajta balladai homály, amely minduntalan méltóságosan végigvonul az egész lemezen. A Scene 2-ben már egyértelműsödik, hogy elindul egy titkos és magasztos küldetés a Szent Földre. Misztikus félhomályon és sűrű erdőn keresztül visz az utunk, ahol sziklák és zölddel benőtt öreg kövek, mint az ősi bölcsesség régi árnyai mutatják meg magukat, de egyben el is rejtőznek. Tudnak valami olyat, ami a hallgató előtt is titok. Beavatottak, és ha a hallgató átengedi a vezetést nekik, ő is megismerheti ezt a tudást. Scene 3, egy a mai ember által nem ismert istentiszteleten vagyunk. De itt az isteni szubsztancia tapintható. Szinte az arcunk cirógatja, de mégis feszültségben és kétségek között tart. Ellágyít, mégis felpiszkál. Ebben az állapotban az ember az agyának másik részével kommunikál. A hipotalamusz, az álmok csomópontja veszi át az uralmat. S nem is véletlenül tartott feszültségben a Scene 3 isteni légköre, mert a Scene 4-ben már egyértelműsödik a kilépés a fizikai síkra. Ott már ütközés, súrolódás, kavalkád, rend és káosz egyszerre van jelen. Szinte az ember maga előtt látja, ahogy a gyökerek nőnek, pattannak ki a földből. Teret nyernek el egymás elől, a fák gyökere feltöri a betont, a gyökerek semmi mást nem akarnak, csak nőni, teret, tápanyagot és életet szerezni. Haladni, összeütközni, harcolni, a saját nemzettséget sokasítani. Ez a zöld filozófiája; vad és törekvő. Növekedése oly erős, oly tiszta, oly ösztönszerű, hogy az élet nem néz maga előtt semmi mást. Egyszerűen csak növekszik. Teljes vadság, teljes elán és életerő!
A Scene 5 már kilép az előző track mikrokozmoszából és makróra vált. Egy óriási kozmikus térben vagyunk, mintha a középkori rózsaablakok titkos kódrendszeréből kijutottunk volna egy űrbéli csillagbölcsibe, „itt tervezik az isteneket”. Idegen és ismeretlen kódrendszereken/ hangsorokon futunk át úgy, mintha mindigis ismertük volna. Olyan biztosnággal vezetnek a fiúk minket, hogy nem félünk, hogy belevesszünk az óriási térbe. Sőt, mintha a kettőjük dialógusával egy kozmikus idegenvezetésen vennénk részt. Aztán a hangszereik mivolta is átalakulna egy másik szubsztanciává. Megtörténik az átalakulás, a metamorfózis, és rendkívül könnyedén ki is lépnek a párbeszédből, majd félórányi beavatás után hirtelen elcsöndesül minden. Mintha Kobza Vajk és Heindrich Roland azt mondanák, rendben innentől TI jöttök! Most TI folytassátok! Mi elmondtuk, amit kellett. Én ebben a pillanatban gondolkoztam el, hogy mit is hallottam. Miféle analógiával is raknám én össze ezt az anyagot? Fák és gyökerek, az életfa hármas felosztása? A gyökerek, mint az Ősök bázisa, vagy a fák koronájának kozmikus magasságai? Vagy a törzs, mint a középső világ támpillére?
A hallgatón áll, hogyan fejezi be a történetet, ami majd ezen beavatások nyomán a saját története lesz. Hogy megtalálták-e a fiúk azt, amiért még a kezdetekben elindultak, nem tudjuk meg. Azt tudjuk, hogy a cél maga az Út. És ezt ők bejárták nekünk.
Szerző: W. L.
Link a cikkhez: http://muzsakcsokja.hu/2014/08/21/kobza-vajk-es-heindrich-roland-fak-es-gyokerek/