Idők ezek?
by on augusztus 18, 2021 in Írás és Jel

Idők ezek?

Sós-bűzlő szelek süvítenek. Miféle idők ezek?
A napraforgó tövestül kifordul s a világ is.
Nincs másom most csak ez a bordó szorongás,
ez a megemésztetlen hívás oda,
hol minden szem és mag az eget kémleli,
mióta kérget növesztett e szent sárgolyó,
ez az ősvíz anya, menedékünk hűs palástja,
míg a “létezünk” forrón égő atyja,
ki csüng világsátorunk tetejetlen fején-tején
s önt omló világosságot üveges szemünkbe,
tükrös lelkünkbe; hol ott bent vár a halovány,
a teremtő sötét igazság-vigasz fogadása,
a kimondhatatlanul vérző emberidőnknek.
Az élet pergő zab, zörgő őrlő, kifutó fekete lé.
Bátor az, aki lát s mégis kilép elé.
Sós, nehéz szelek süvítenek.
A vánszorgó Hold a helyén.
Mégse látni hol vagyunk.
Nem tudjuk. Se te, se én.
2021.08.18 K.V.
2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva