Nem látni
Nem látni
Sós, nehéz szelek süvítenek. Tágul az idő;
ez a folyton kiforduló, imbolygó.
Nincs másom csak ez a hordónyi szorongás:
mérgemet érlelő, egyszer majd tovatűnő bőrhártyabolygó.
Ó ősvíz anya: feledésünk hűs palástja!
Ó folyton égő atya: lelkünk forrongó kabátja!
Ki csüng világunk fedetlen tetején?
Ki önt omló világosságot üveges szemünkbe?
Hol vár tükrös lelkünk vigasza?
Hol a sötét igazság fogadása e vérző emberidőnknek?
Kinek van, kinek lesz igaza?
Az élet pergő zab, zörgő őrlő, kifutó fekete lé.
Bátor az, aki lát s mégis kilép elé.
Sós, nehéz szelek süvítenek.
A vánszorgó Hold a helyén.
Mégse látni hol vagyunk.
Nem tudjuk.
Se te,
se én.
2021.08.18 K.V.