Jelek nélkül?
by on június 23, 2020 in Írás és Jel

‎‎Jelek nélkül

Ég dördül izzó kunyhó felett. 
Úgy zokogunk magunkban,
mint egy elfeledett isten
ki magára sem ismer,
csak a szent folyóban,
mely épp zavaros, árad.
Lélek is kiönt.
Valami húz.
Egyre beljebb!
Erőnk iszapban nyugszik.
Egy réteg szertefoszlik.

Öveink lecsatoljuk.
Füleinket odarakjuk,
orrunkat mellérakjuk.
Apró csillagok jajdulnak a sárban,
míg felettünk a lassan foszló felhőknek
neveket adunk.
Izzanak köveink.

Fájdalmainkat fújjuk vissza az égnek.

Hámlik a bőr. 
Mondandónk forró méhbe ragad.
Kiáltásunk hét apának,
vérző ajkaink hét anyának
zengnek. 

Hangtalan hullunk, hullunk jeltelen.

Sajgó lábak s fájó szemeink.
Szóljatok bennünk lakó őseink!
Szólítsatok nevemen!
Ti tűzgolyók a tejes égben!
Ti fényontók kozmikus éjben!
Szikraszemű golyóbisok!
Szóljatok!
Leszünk-e újra teljességben? 

Nélkületek,
jelek nélkül,
elveszünk!

2020.06.22

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva