Megmutathatatlan
by on augusztus 17, 2017 in Írás és Jel

Megmutathatatlan

Óriás hazugság-fa árnyékánál,
lombok alján hűsölünk. Ágai közt
tört fényt remegve, ólmos szemhéjakkal.
Nem várt kegyelem:
ránk törnek csiklandozó sugárfonalak.
Mind igaz!
Körbekerítenek forró csápokkal.
belső tükrünkre fonódva,
végső szabadságunk mutatva:
a történelmen kívülit,

Őt.

2017.08.17 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva