Artériákban ismeretlen nyomása.
Tűnő hitek, koponyák ropogása.
Íriszekben lángra kapó pillangó.
Szél-hordta ige, hol égő pernye száll,
lohol anyám torkának a kimondatlan szó.
Lomhán omlik szét a test,
bomlik a keletkező és ama rothadó,
rohanva dagad
szerettem légzsákja falán.
Nem benned nyilall! – sipít,
– viseld az elviselhetetlent!
Fuldoklik, nyöszörög a ragyogás.
Megtört elmén túli gagyogás,
mágikus hely ez,
hang és szó!
Csodát vár lüktető szervünk.
Óriás kincsünk,
mely úgy sorvad, mintha volna holnapunk.
E sosem ismert, félig igaz tegnapunk.