Sérült kiált sértetthez
by on április 22, 2022 in Írás és Jel

Vártam arccal a holdnak dőlve,
hogy a világ átfúrja a sötétséget
s az alagútba lépve láng legyek,
ne sár. Ne mi porlik, mállik,
vagy latyak-agyag!
A szem, mint nyirkos lepel feszül.
Szorong, szakad. A szél-tépett lobog.
Semmibe szól, a semmihez, ahogy
sérült kiált sértetthez vigaszért,
meggyötört kegyelemért.
Végül ki ezért – ki azért:
élő bántotta az élőt,
halottat csókolta a halott.

2022.04.22 K. V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva