Tovalökte a gurulós széket
by on szeptember 28, 2022 in Írás és Jel

Tovalökte a gurulós széket

Hegy mögé bukott tűz-serpenyő
elmosódott határba veszett.
Ősz hajak ős ünnepélye,
kínt csavart belé epéje:
belém kétség ültetett.
Églyukacsok pilláznak. 
Egy, az ember tájait kerülő erő,
sötét kocsonyalé csorgott felém.
Jó anyám e leveses sűrű ködből
lépett ki váratlan elém.
Csont szisszent: lidérc tán?
Huss innen!
De ő csak fogta a csörgős-láncos botot.
Gyarlóságaimra rettentetett, vicsorított, 
majd súgott valami szépet.
S a sárpalástba végleg visszabújva
tovalökte a gurulós széket.
2022.09.28 K.V.
2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva