Üző
by on október 5, 2016 in Írás és Jel

Üző

Egy másik álomban a levelek felfelé hullanak,
és lefele tág az ég.
Összegyűrődő papírzsákokat hallani, avarropogást.
Hold-szálltakor, reggeltől reggelig rám nehezedik
rajzunk a tavalyi hóban.
Pedig tisztán álltam akkor ott,
romlatlan jelenléttel,
kedvenc csillagképem alatt.

Olvadt, koszos lé folyik homlokomról.
Így izzadom ki, sáros lettem.
Fájó. Nincs több szappan,
ami a fej-nehéz mocskot leszedné.
Rám ragadt.

Idén hó hull újra. Friss és talán megmarad.
De ne kívánjon senki, senki oly évszakot,
amikor folyni hagyná a szívemig csurgó
fekete lét!

2016.10.04 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design