Elmúltaknak
by on január 18, 2019 in Írás és Jel

Elmúltaknak

Istenek kardjaiként
a zsíros földből
agancsok merednek. Égnek.

Sírás hallatszik csontokból:
kozmosz porának ragadt nedve.

Harmincnégy évnyi álmom
értelme van rejtve
a tetejetlen fában.

Reggeli nyálban még
az ébredés emléke.
Elalszunk a mában.

Sötétben léket vág a lélek,
alászáll a gyászban.
Valami, vagy valaki nyugszik a sárban.

2019.01.18 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva - Weboldalkészítés: Meneruwa Design