„Ökrös Csaba, Kobza Vajk és barátaik nagyszerű zenei produkcióval mutatkoztak be a Pesti Vigadóban.” — Záhonyi András, folkMAGazin, 2004/1
01 Szírmayné
02 Kettős
03 Fél oláhos
04 Bukovinai
05 Rákóczi induló
06 Rókatáncz
07 Apponyi tánczok
08 Tűz lángja
09 Sepsies
10 Erdélyies
Herczeg László • def, ütőhangszerek
Kobza Vajk • koboz
Molnár Péter • töröksíp, kaval, fúvósok
Nagy Zoltán • dob, ütőhangszerek
Ökrös Csaba • hegedű
» Őstánc
Hagyományos magyar népzene és régizene
Megjelenés: 2003.11.22
Felvétel, mix és utómunka: Pro Musica Studio, Szentendre, 2003
Borító fotó: Kobza Vajk
Szerzői kiadás © Ökrös Csaba & Kobza Vajk
Minden jog fenntartva!
Egy régi barát és zenésztárs, Ökrös Csaba (1960–2019) hegedűművész emlékére
Csabával három hónappal azelőtt beszéltem utoljára telefonon, hogy végleg az örök vadászmezőkre távozott. Akkor szomorúan, halkan fűzte a szót: nagyon nincs jól, de sok terve van, és örülne, ha újra készítenénk együtt egy lemezt – de most „törököset”. Haboztam, de azt mondtam neki, hogy ha majd újra otthon lesz, beszéljünk róla.
Most már igazán otthon van, de ott már nem készülhet új lemez. Sajnálom, Csaba mester!
Éppen húsz éve annak, hogy Krakkóban, a Jagelló Egyetem udvarán zöldfülű, kezdő kobzosként kísértem az ő virtuóz hegedűjátékát. Bár akkor még alig tudtam játszani a hangszeren, ő lelkesített és bátorított. Számomra ez volt az egyik legnagyobb dolog, amit kaphattam tőle: az inspiráció.
Ő beszélt rá, hogy készítsük el a lemezt, amely Őstánc címmel meg is jelent 2003-ban, százdarabos, limitált, kereskedelmi forgalomba nem került kiadásban. A lemezbemutató koncertet ugyanazon év november 22-én tartottuk a Pesti Vigadóban, amelyről méltató kritika jelent meg a FolkMAGazin 2004/I. számában.
Az Őstánc lemezt – annak ellenére, hogy örömmel és büszkeséggel tölt el, hiszen a nagy Ökrös Csaba mesterrel közösen készült – egy kicsit szégyellem is. Talán még érnie kellett volna az anyagnak, nekem pedig többet kellett volna gyakorolnom. A technikai tudásom is, enyhén szólva, szegényes volt. Nem vagyok elégedett azzal, amit és ahogyan játszom rajta.
A hangfelvétel egy házi stúdióban készült, és nagyon kevés időnk volt rá: mondhatni, csupán egyszer volt alkalmunk feljátszani a számokat. A keverés sem sikerült jól. A felvétel eredeti sávjai sajnos már nincsenek meg, ezért a lemezen hallható hanganyagot digitalizáltam, és most újra elérhetővé teszem a világhálón.
Legutoljára 2004-ben játszottunk együtt egy erdélyi lakodalomban, ahová egyenesen Lengyelországból érkeztünk egy borfesztiválról. A finom, aranyérmes borból maradt még a vászontáskában, és Csaba mester igencsak a palack aljára nézett.
A lakodalomban játék közben kis pihenőt tartottunk, majd folytatni kellett volna a nagy talpalávalót, de Csaba eltűnt. Egy órán keresztül kerestem, míg végül megtaláltam a közeli parkolóban, két autóbeálló között. A hátán feküdt, és a csillagokat nézte.
Hirtelen azt hittem, rosszul van, de szólt, hogy menjek oda. Ragyogó szeme nyitva volt, én pedig – magam sem tudom, miért – mellé feküdtem a nyirkos aszfaltra, és tekintetemet a tiszta éjszakai égboltra szegeztem.
Így feküdtünk egymás mellett, majd kisvártatva megszólalt:
– Ezeknek ott a lakodalomban fogalmuk sincs, hogy mekkora csoda a teremtett világ! Van-e ennél szebb, Vajk barátom? Van-e ennél szebb? Nem hiszem! Isten csodája! De mégis, az összes csillagnál is nagyobb csoda az, hogy van muzsika. Nem értem, hogy létezhet, de így van! Vajk, sose hagyd abba a zenélést!
Ebben maradtunk.
Természetesen aznap este nem fizettek ki minket, de olyan útravalót kaptam Csaba mestertől, ami megfizethetetlen.
Drága Csaba mester! Köszönök minden együtt zenélést, minden tanítást és minden jó szót, amit kaptam tőled!
Vigyázz magadra! Kívánom, hogy lelked leljen békére, és remélem, hogy minél több jó benyomással távozol ebből a szférából.
Jó utat! Ég és Föld veled, barátom!
Áldás,
K. V.
2019.07.15