Világfáról letekintő
by on szeptember 1, 2015 in Írás és Jel
Világfáról letekintő,
 
minden-tudástól túlcsordult öreg szellem fürkész nézhetetlent.
Áttetsző, tiszta rés. Az agg ledob egy hírvivőt: egy árnypostás károgót. Szárnya alatt telerótt, faragott csontok.
 
Szent borzongók mormolják éber álmunkban: kifordult a valóság!
Hová lett a tűz? Hová lesz a világ a szellem éjszakájában?
 
Lomhán ébrednek most tűzcsiholók! Tüzük fénye felfed:
embertelent, arctalant és minden lényt, kiken az élők vére szárad. 
 
Ne féljetek!
Már repedeznek a tudatzabálók börtön-falai.
Királysólymok vigyázzák megfáradt lábak nyomát.
 
A felmelegített vérrel festett tojások belseje így is sárga!
Az őstojók sarkát rágja a világosság, miközben üvölt a sosem volt idő az elmúlástól.
 
A hazug történelem, mint már számtalanszor a csontok közt elhamvad. És szikrányi lélektűzből fog új emberfény születni.
 
2015.09.01 K.V.
www.kobzavajk.com
2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva