Világfáról letekintő,
minden-tudástól túlcsordult öreg szellem fürkészi a nézhetetlent.
Áttetsző, tiszta rés. Az agg ledob egy hírvivőt: egy árnypostás károgót.
Szárnya alatt rótt csontok.
Szent borzongók mormolják éber álmunkban: kifordult a valóság!
Hová lett a tűz?
Lomhán ébrednek most tűzcsiholók! Tüzük fénye felfed:
embertelent, arctalant és minden lényt, kiken az élők vére szárad.
Ne féljetek!
Már repedeznek a tudatzabálók börtön-falai.
Királysólymok vigyázzák megfáradt lábak nyomát.
A meleg vérrel festett tojások belseje így is sárga!
Az őstojók sarkát rágja a világosság, miközben üvölt a sosem volt idő az elmúlástól.
A hazug történelem, mint már számtalanszor a csontok közt elhamvad.
És szikrányi lélektűzből fog új emberfény születni.
2015.09.01.