Világfáról letekintő
by on szeptember 1, 2015 in Írás és Jel

Világfáról letekintő,

minden-tudástól túlcsordult öreg szellem fürkészi a nézhetetlent.
Áttetsző, tiszta rés. Az agg ledob egy hírvivőt: egy árnypostás károgót.
Szárnya alatt rótt csontok.

Szent borzongók mormolják éber álmunkban: kifordult a valóság!
Hová lett a tűz?

Lomhán ébrednek most tűzcsiholók! Tüzük fénye felfed:
embertelent, arctalant és minden lényt, kiken az élők vére szárad.

Ne féljetek!
Már repedeznek a tudatzabálók börtön-falai.
Királysólymok vigyázzák megfáradt lábak nyomát.

A meleg vérrel festett tojások belseje így is sárga!
Az őstojók sarkát rágja a világosság, miközben üvölt a sosem volt idő az elmúlástól.

A hazug történelem, mint már számtalanszor a csontok közt elhamvad.
És szikrányi lélektűzből fog új emberfény születni.

2015.09.01.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva