Annanna 3.
Újra lobog kakastaréj,
tüzes here, szűköl a szív.
Rám nehezült éj,
varázslatos szégyen.
Felmarkolt vágy homokját,
e milliárdnyi gyöngyöt
titkos hangokká és
lágy formákká gyúrtam
a hozzád hasonlatos,
tökéletesen dagadó holdak
fénytörésében.
Hajlatod hajlék,
hajnalod haj-ék.
Csak azt a kútba leső szemet!
Csak azt a kecses derekat, forró szájat!
Rálehelni a tájat:
létkeréknyomban gyúlna vadvirág
és sugaradtól tűzben égne mind
az egész agyagos világ.
2024.01.02 K.V.