Mint hajdanvolt királyokat megszolgált lant kísérteteként lebeg az ina-szakadt, megpattant lélekhúr. Szentélyek, kőoszlopok mind amerre tér. Nem fog rajtuk már
Ó Hildegard! Tenyeret figyelem, a vonalat, hol megeredt a sors: keresztet cipelve az örökkön ragyogó felé bukó nappal. A gondolatok
Távol Thébától Meztelen kullogás az elsötétült ég nyomán. Zaklatott gondolat öltöztet: idegen textúrát hord e szemlecsukásnyi évszázad. Valótlan iramlik belső
A láz Fiam láztól égő arcvonásai alkotnak vonatsínből jeleket. A kilátástalanság jelei ezek, ott zakatol Szaturnusz, fütyülve jajdul Vénusz, fejtésbe
A kilátástalanság jelei Fiam láztól égő arcvonásai alkotnak vonatsínekből jeleket. A kilátástalanság jelei ezek, ott zakatol Szaturnusz, fütyülve jajdul Vénusz,
Elsuttogom a méheknek Az első lélegzetig égbe temetkeztem. Lángom hajtott: nyíljon meg a Föld kapuja! Meghallott. Száját kitátva kiharapott onnan,
Ó, de gyönyörűen égsz bent te por! ,,Most, hogy bevettem a Cataflamot tompul az ábra. Jött valaki, ki lealkudta az
Annanna 3. Újra lobog kakastaréj, tüzes here, szűköl a szív. Rám nehezült éj, varázslatos szégyen. Felmarkolt vágy homokját, e milliárdnyi
Régóta szorít a csatornán kívüli születés. E félbeszakadt vajúdás múlt időben növekszik. Forgok, fordulok az éj levében. Vágyvilág sötét burkán