Csontokból rakott világ
A világ csontokból rakott! – érkezett a hang, de a hangforrás irányát azonnal elvesztettem. Miképpen, ha kiszúrod a szemgolyód előtt lebegőket s titkon követnéd, de ahogy összpontosítasz rögvest elmozdulnak a horizontra.
Kisvártatva újra rezgett a hártyám:
Égtejen vér szalad fák közé.
Égtejen vér suhan sás fölé.
Majd folytatta:
Öltsd fel köpönyeged!
Többször nem kérem!
Töltsd fel kulacsod!
Többször nem kérem!
Honnan a hang? – lépek ki az iszapból, mit elöntött nemrég mindent.
Távolban koppan egy érc s újra a félelem, hogy most igazán, végleg elvesztem eszméletem.
A napok zaja lám-lám csak reám tört.
Hová vonuljak barlangodba?
Negyven nap Lapis Lazuli fény, negyven nap böjt.
Egy pók fejti vissza hálóját. És újfent érkezik a hang, mint egy távoli harang kondulása.
A háló is megremeg:
Rohanj a rév elé!
Búj a Nap mögé!
Égtejen véred!
Égtejen véred!
Felnéztem.
Az égtejen ott habzik a vér. A vérem?
Kérlelem az ismeretlen hangot: maradj vélem!
Mégis távozott utána a tér üres lett. Bejárva érte a fél világot,
alkonyodott már, mikor a hang utoljára elért:
Világod csontokból rakott!
A világ csontokból rakott!
Talán onnan érkezett?! Az ott már a hetedik ég.
Tipródtam és fülemben pattant egy ér.
K.V.
2017.02.07 (Az első lejegyzés időpontja)