Göncölhajtók
by on szeptember 1, 2016 in Írás és Jel

Göncölhajtók

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.

Csillaghéjas tej-paláston utazók,
kóbor gyermeklelkek loholnak az ölbe.
Titkos erők szorulnak űristen-ökölbe.

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.

Foggal s örömmel,
ősanyánk összetartja a kerekeket
e fecsegő, recsegő gyerekeket.

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.

Egy éj-tollas őspár várja,
hogy élettel töltődjenek terek,
s életvízzel pirosodjanak erek.

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.

Forrás fakad. Napterek hajlékában,
tengernyi, őszhajú lelkek hálnak.

Most is hallani, agg ajkáról lefolyni
a tág, kerek mindenség szavát.
Küllők ropognak világokon át.

Hajtják hajtják a Göncölt, a nagy szekeret,
kik éltek már fekete, álmatlan teleket.

2016.08.31 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva