Göncölhajtók
by on szeptember 1, 2016 in Írás és Jel

Göncölhajtók

Hajtják a Göncölt, hajtják a nagy szekeret,
kik éltek már álmatlan, fekete teleket.

Csillaghéjon, tej-paláston suhanók,
kóbor lelkek loholnak az ölbe.

Hajtják a Göncölt, hajtják a vas szekeret,
kik éltek már álmatlan, fekete teleket.

Ősanyák tartják a kerekeket,
kis csitkókat, e recsegő gyerekeket.

Hajtják a Göncölt, hajtják az ős szekeret,
kik éltek már álmatlan, fekete teleket.

Éj-tollas léttel töltődnek terek,
életvízzel megpirosodó erek.

Hajtják a Göncölt, hajtják az ég-szekeret,
kik éltek már álmatlan, fekete teleket.

Mag- és szemfakadás a Nap odújában,
előkúsznak mind a tengeri látomásban.

Hajtják a Göncölt, hajtják a nagy szekeret,
kik éltek már álmatlan, fekete teleket.

Még hallani, ajkáról lefolyni
a kerek mindenség szavát.

Hajtják a Göncölt, hajtják a nagy szekeret,
kik éltek már álmatlan, fekete teleket.

2016.08.31 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva