Napfordulásra!
by on december 21, 2017 in Írás és Jel

Öreg apónk lába nyomán fekete víz. A nehéz anyag leülepszik és a víz felszíne kristályosan áttetszővé válik. A zavaros pocsolyát tiszta víz váltja fel, melyből élősködők helyett, majd a királyi sólymok isznak. A világciklus mindig visszatér honába miközben alakul. A világ elmozdul, a Nap fordul. Az önzetlenül minket tápláló égitest mindig mutatja utunkat és céljának mintája is itt van bennünk, körülöttünk. Minden Napforduló: jel, üzenet. Aki kiszűri a zakatoló világ villódzó képeit, mesterséges vágyait, szalagon futó hamis istenképek gyári zaját: meghallja az örök ragyogó mondandóját.
A természet szertartásai, az évkerék ciklikussága az embert befelé figyelésre, hallásra, a lelket látásra ösztönzi, miközben a minket körülölelő civilizáció a vakságot célozza meg. A látáshoz, halláshoz az emberiség téren és időn át egymáshoz kapcsolódó tetejetlen világfája nyújtja az erőt. A világfára tekintve leszünk dolgok mögé látók, életerő-csontok meséjét hallók, időtlen lélektűz hőjét érzők. Áldás azokra, akik a lélek ünnepét élik és meglátják a Napfordulóban az örök átalakulót, a visszatérőt, a mulandót és az újjászületőt. Mert mindez mi rólunk szól. Az emberfényről, a sötétségen át! Testvéreim, barátaim, feleim, vágtázó társaim! Az ártókat elűzve, a kihunyhatatlan tűz lobogjon bennetek az áldó napokban! Ölellek bennetek!
Áldott Fényvárást!
Vajk

2017.12.21

 

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva