Egy pillanatnyi virág textúrája Megrémisztett ez a könnyed bomlás, amint megláttam egy elhulló szirom szövedékét. Feléje fordítottam tenyerem a rács

Hívás Éjszak. Érzem felém fúj. Belém búj rég-jeges vágy. Sarkcsillag. Álomban vándorolok. Innen amoda. Mezítelen húsom hókristállyal fedném s éber

​Ereszkedem Szétmálló fény mered rám kút mélyről. Szófüzért dob kötélnek az égi szellemhajó s azon kapaszkodva, rángatva a mondat-csomókat csúszom

Nem az lettem Nem mélyült az arc s nem lett forró az ágy. Elfeledem e merülést. Hajad levágom. Nem hajbókolnak