Ereszkedem
Szétmállott csillagfény tekint vissza rám a kút mélyéről.
Szófüzért dob le kötélként a Szellemhajó, hogy azon kapaszkodva,
rángatva a lázas mondat csomókat, közelebb jussak a mélyhez.
Ereszkedem. Egyre lejjebb, beljebb, az anyaföld titkos, nyirkos üregébe.
Eltelt időt nem számlálva, csak az araszokat szemlélve, a lélek lépteit,
mígnem csend borul rám s felettem a füstös, korong alakú ég.
2014.08.10 K.V.