Ereszkedem
Szétmállott csillagfény tekint vissza rám a feneketlen kút mélyéről.
Szófüzért dob le kötélként a nagy Szellem, hogy azon kapaszkodva,
rángatva a lázas mondatcsomókat, közelebb jussak a mélyhez.
Ereszkedem egyre lejjebb, beljebb, az anyaföld titkos, nyirkos üregébe.
Eltelt időt nem számlálva, csak az araszokat szemlélve, a lélek lépteit,
mígnem csend borul rám s felettem a füstös, korong alakú égre.
2014.08.10 K.V.