Üző
A másik álomban a levelek felfelé hullanak,
és lefele tág az ég.
Összegyűrődő zsákokat hallani, avarropogást.
Hold-szálltakor, reggeltől reggelig ránk nehezedik
rajzunk a tavalyi hóban.
Pedig érintetlen álltam ott.
Romlatlanul és égő jelenléttel,
kedves csillagképem alatt.
Sarat izzadok.
Végig folyik testemen.
Kincs, ami ezt a mocskot leszedné
nincs.
Friss hó hull. Tán megmarad.
Nem látott senki olyan évszakot,
hogy folyni hagyjunk egy szívig csurgó
fekete lét!
2016.10.04 K.V.