Az elengedés
Hiába susognék egy halott hallócsontnak.
Átfestették hajdan volt hazámat,
az otthon távolodik s akaratlan hagyom.
Nincs már lennem. Nincs a hol.
Veszett mén zihál bennem,
a szilaj csörtet, vacog, lohol
könnyeit nyelve, kengyel-harapva.
A sajgó emlék, a velem hűtlen, a hátrahagyott,
az apróra tört, a dirib-darab.
Felejteni surrog ó a borzongó feledés!
Csont-szilánkú, rossz ízű nyál
már az elengedés.
2023.08.13 K.V.