Befagyott időnk
by on december 24, 2020 in Írás és Jel

Befagyott időnk
Ruba Szilvi (1972-2019) barátomnak ajánlva!

Van, aki nem tud temetni.
Kopjafádnak állok háttal,
fehér tollad vörösen
hever az avar alatt.
Megkeményedett tóra tekintek.
E mozdulatlan, befagyott időnkre.
Van, ami nem enged Feledni.
Mégse lelem arcod sehol.

Azt se tudom valóban voltál- e,
sem azt, hogy én volnék csak
kit merengésében folyton megidéz
a puszta fájdalom?!

Nem vagy ott, ha fog vacog,
vagy mikor éjszaka csontra lépek
és akkor se, mikor könny hull immár
harminchatodik szememből.

Fekszem.
Nyomódik a borda,
sípol a tüdő,
a kályhában elalszik a tűz.

Hol vagy? Hol vagyunk?
Mint feszülő víztükör felett
széthányt parazsak:
egyszer kihunyunk.

 

2020.12.24 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva