Befagyott időnk
Ruba Szilvi (1972-2019) barátomnak ajánlva!
Van, aki nem tud temetni.
Kopjafádnak állok háttal,
fehér tollad vörösen
hever az avar alatt.
Megkeményedett tóra tekintek.
E mozdulatlan, befagyott időnkre.
Van, ami nem enged Feledni.
Mégse lelem arcod sehol.
Nem tudom most valóban voltál – e,
sem azt, hogy én volnék csak
kit merengésében folyton megidéz
a puszta hiány, a fájdalom?!
Nem vagy ott, ha fog vacog,
vagy mikor éjszaka csontra lépek
és akkor se, mikor könny hull immár
harminchatodik szememből.
Fekszem.
Nyomódik a borda,
sípol a tüdő,
a kályhában elalszik a tűz.
Hol vagy? Hol vagyunk?
Mint feszülő víztükör felett
széthányt parazsak:
egyszer kihunyunk.
2020.12.24 K.V.