Egy megkerült korona őrének tanácsa
by on július 24, 2019 in Írás és Jel

Egy megkerült koronaőr históriája

Aranyszín fák ágai
hasítják nyílásra
világunk hasát.

Valamikor két hold volt az égen!

A haragoszöld ég istenei
nem ragadnak sarat,
hogy embert gyúrjanak.
Hangok sem mozdulnak,
mind a gondolatra várnak.
Üres magként hevernek
árva fa lelkek.

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét parazsa,
habzik a vér.
Ki mindenét adja, az sose kér!

Látószervemen nyugszik tenyerem.
A rendezetlen vonalak egy jellé válnak:
a látás kozmikus kegyelem,
jól látni belső fegyelem.

Ne az égtelent figyeld, 
hanem a végtelent élőket
egy véges világban! 

Rúgjátok fenéken a hazug időt
és szemetekkel tekintsetek
az ősi szent koronába!
Olvassatok bele titkon
naptárába, ha az árnyék,
mint hályog vetül
szemetekre!

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét parazsa,
habzik a vér.
Ki mindenét adja, az sose kér!

Ti mind, kék bolygó emberei!
Isten-lelkek szolgasorában
örökölt az elhagyatottságotok.
A kulcs, a’mi nyitja a zárat.
Kútba nézni, merülni,
odaát az alján
másvilágon égre törni!

Hagyd a tűzpillangót
hematitról szívedre ülni!
Hagyd, hogy magához öleljen a tudomás!
Így viselhető el az ismeretlenből fakadó nyomás.

Hömpölyög a Nap aranya,
lobban a lét parazsa,
habzik a vér.
Ki mindenét adja, az sose kér!

2019.07.21. K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva