Félrevert harang
by on december 14, 2021 in Írás és Jel
Félrevert harang

A szív félrevert harang,
Kimereszti szemét és révedezve lesi
édesanyám súlytalan testét,
amint elereszti, átlépi világunk
fájlaló korát,
hogy gyötrődés nélkül,
végső áramlásként suhanjon
szent, hajnali folyók felett.
Látás mélyül. Bíbor köd,
lepel mindenen ‘mi fáj.
Madár kémlel víz felett:
első fénysugár ősz hajába kap
s a tájban, hosszú házban
pap vergődik, váltólázban.
Híveknek őrlőn sziszegi
elfeledett mondókájukat.
Máskor, Luca-napi széken,
gyümölcsalkohollal mossa szájukat.
Kínja most egy haldokló világ kínja is.
A Remete-barlang tömve mérges kenyérrel.
Bennük ezer éves istenek ocsúdnak
álomtollas, Nap felé fordított
kérges tenyérrel.

2021.12.14 K.V.
2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva