Félrevert harang, kong a szív.
Anyám súlytalan! – sújt a hír.
Elhagyva fájlaló porát
áldott testén lebegve át,
ím gyötrelmek nélkül suhan
virrasztó szent folyó felett.
Bíborpalástú köd a táj.
Lepel takarja, kitárja.
Madár rikkan, az ég reped
s első nyalábjával a nap
lebegő ősz hajába kap.