Ima a lélek elhagyott részeihez
by on május 28, 2019 in Írás és Jel

Ima a lélek elhagyott részeihez

Látjátok-e, miképp szorítja lelkem a város?!
Fogyó holdként zsugorodik,
ahogy féreg rág a botban,
ágon tetű dudorodik.
Látjátok-e, miképp gyengíti testem a város?!
Mint hangyák a konyhában:
megannyi rontó-szellemek.
Megannyi kín a vastag hájban,
fémet ontó szövetek.
Lelkem rég elhagyott részei, értetek kiáltok!
Gyertek vissza, ti élő erek a levélben!
Gyertek vissza a szent szó nevében!
Sót könnyező gyermek nevében kiáltok:
gyertek vissza!
Nyírfa odújába rejtett ősanya-emlék, jöjj elő!
Én hívlak, a te sót síró gyermeked.
Látod-é, hogy bomlik az elmém, hogy szenvedek?!
Föld-húsom mára kényelmes börtön,
szárnyasom szétrepedt dobkarima,
patásom szétszakadt bőr.
Minden az életemre tör!
Nyírfa odújába rejtett ősanya-emlék, jöjj elő!
Én hívlak, a te sót síró gyermeked.
Végső csend-lényedért epedek!
Szikkadt ajak dödög,
szavam sincs,
hangszálam kisördög.
Csavarodik, torkom szorítja,
nyelvem hazugságba taszítja.
Nyírfa koronájába rejtett ősapa-emlék, jöjj elő!
Tiszta erő-lényedért epedek!
Én hívlak, a te sót síró gyermeked.
Sót könnyező gyermeked nevében kiáltok.
Nyírfa koronájába rejtett ősapa-emlék, jöjj elő!
Látod-e, mily gyenge a karom, hogy szenvedek?!
Föld-húsom mára kényelmes börtön,
szárnyasom szétrepedt dobkarima
patásom szétszakadt bőr.
Minden az életemre tör.
Szellemem foghíjas részei, értetek kiáltok!
Gyertek vissza a szent szó nevében!
Gyertek vissza zengő szent zenében!
Gyertek vissza a Tejút tetejében!
Térítsetek vissza utamra!
Ne hagyjatok többé magamra!
A vasat változtassátok arannyá!
Változtassátok arannyá
a ti sót síró gyermeketek!

2019.05.27 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva