Irgalmat a valósnak!
by on április 25, 2021 in Írás és Jel

Irgalmat a valósnak!

Látod világunk?
Mint földi férgek riadása.
Egy megkövezett egér feje,
zúdul a jaj, az ismeretlen
az ismerősbe bele.

Sebzett szárnyal zuhanunk,
fog csikorog.
Elmaradnak barátaid, fejfájuk közt
süvít a forgó. A has teli,
mégis korgó.

Virágok nőnek a hanton. Nyitva
világlik arcodra kéklő sötétjük.
Egy állat társát siratja s álmodban
egy felébredt nyújtja kezét.

Dicső királyok, égi jellemek!
Újra vitézek kellenek, kik válaszolnak.
Mit adunk fel és mit hagyunk lent?
Tűt, vagy kardot adjunk a karba?
Ki nem vész kárba?
Ki hulljon most a sárba?

Minden tudat: a semmi is az.
Mit és hogyan élünk, éltünk?
Mi volt ez? Ennyi ez?
Lehelet, fuvallat?!
Életfánkon nő, nő a gaz.
Ó Mindenség! A valósnak irgalmazz!

2021.04.25 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva