Irgalmat a valósnak!
by on április 25, 2021 in Írás és Jel

Irgalmat a valósnak!

Látjuk világunk,
a földi férgek riadását.
Egy önként megkövezett egér feje:
zúdul a jaj, az ismeretlen
az ismerősbe bele.

Félig törött szárnyal zuhanunk elé,
fog csikorog.
Elmaradnak barátaink, fejfájuk közt
süvít a forgó. A has teli,
mégis korgó.

Virágok nőnek a hanton. Nyitva
világlik arcunkra kéklő sötétjük.
Egy állat társát siratja s álmunkban
egy felébredt nyújtja kezét.

Dicső királyok, égi jellemek!
Újra vitézek kellenek, kik válaszolnak.
Mit adunk fel és mit hagyunk lent?
Tűt…, kardot adjunk a karba?
Ki nem vész kárba?
Ki hulljon most a sárba?

Minden tudat: a semmi is az.
Mit és hogyan élünk, éltünk?
Mi volt ez? Ennyi ez?
Egy lehelet, sugallat?!
Életfánkon csak nő, nő a gaz.
Ó Mindenség! A valósnak irgalmazz!

2021.04.25 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva