Kivágom
by on május 11, 2019 in Írás és Jel

Kivágom

Fürkészem őrület-tépte arcod,
amint fújod a kádat penészölővel.
A kanapén heverve látom:
a sarkon sietve befordulsz
míg három vénasszony
köszön rád szürke,
borecetes nyelvvel.
Hideg verejték csorog homlokomról.
Zsibbadó kezem szorítja
még meleg, puha párnád.
Érzem amint sírsz.
A szoba falán egy mozgó fekete pont.
Elordítom magam.
A seprű fordítva áll a sufniban.
A gereblyét is elhagytam valahol.
Feleszmélnek vétkektől ropogó csontjaim,
és váratlanul megfeszülő izmaim.
A kiásott, rozsdamarta baltám
a fészerben megtalálom,
s azt a korhadó, csonka fát
a kedvedért végleg kivágom.

2019.05.11 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva