Csontszín hold az éjjel.
Üktől öröklött kéjjel
dacolok. Hiába s mezítlen.
Égi jegy tanít rendre,
meredő oszlopomra:
tenger vagy, révedj
kicsapó habodra!

Csorog a maglé az erekben.
Nehézfém, gyulladás a terekben.

Kimondani ‘mi igaz
s hagyni amint elragad.
Ez csupa sár,
minden csupa vér!
Imám, e piros tojásnyi,
mint múló rész az egészhez,
ha fér.

2022.03.15 K.V.