Mécsvilágba érkezem.
Jöttöm jelző vadriasztó pattog.
Csillagtalan éjeken látni vadat
kérődzni, s anyáink csontjaiból
szárba szökkent új sejtfalat.
Szentelt víz a mohás tartókban,
mióta állott, mióta mozdulatlan?
Izzadtan vetem le kabátom
egy névtelen kőkeresztre.
Kifolyt viasz-szag, menny-féle íz,
mögötte egy megégett koszorú-dísz.
Füstölőt gyújtok.
Torokból szakad, esik ki a nem-ének.
Mantrákat mormolok, lét-igéket.