Ostrom
by on október 7, 2019 in Írás és Jel

Ostrom

Merengő apaság homlokáról
az elszántság földre hull
s gyökeret ereszt.

Bevehetetlen vár vagyok.
Éjnappal ostromok s ki tudja miért,
lankadó lélegzetem vége-csodáját
erőtök nincs kitérdepelni.

Iramló íjaink ina csap,
arcotok sebzi.
Véráztatta lucskos hajatok
sem takar el igazat.
Friss vászonnal terítenek
hanton kőágyakat.

Melegszenek, vagy hűlnek végtagjaink?
Időtlen fogyásban a hold.
Mellettünk úsznak múltjaink,
elodázott csókjuk a holt.

2019.09.24 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva