Ostrom
by on október 7, 2019 in Írás és Jel

Ostrom

Merengő apaság homlokáról
az elszántság földre hull.

Ott egy csepp tej likas kövön.
Ott meg óriás lépked ködön!

Bevehetetlen vár? Azok vagyunk.
Éj-Nappal ostromoltok mégis,
lankadó lélegzetünk vége-csodáját
erőtök nincs kitérdepelni.

Iramló íjaink ina csapva
pattan s arcotok sebzi.
Vértől lucskos hajatok sem
takarja el az igazat.
Friss vászonnal terítenek
ott a hanton kőágyakat.

Ott egy eltávozó holló.
Ott meg szövőszéken olló.

Melegszenek, vagy hűlnek végtagjaink?
Nem tudhatjuk.
Időtlen fogyásban a hold.
Mellettünk úsznak múltjaink,
elodázott csókjuk a holt.

2019.09.24 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva