Tejszínű emlék
Kormos kölök-kor halványul,
porrá vál’ csontok között.
Ezüst erdőben tejszínű lombkoronákról,
puha kövek hullanak.
Fák hallanak.
Ágakról pattogó neszek szólnak
szomjas lélekhez.
Csermelyek vallanak.
Odú-őrzők,
szárnyas alakzatok keringenek.
Bükkök majd’ elfeledett
istenéhez fohászkodik az emlékezet.
Nappal is pillázók láthatók,
nemes csillagok.
Megfáradtam.
Mostantól minden pillantásom új,
kék-ég zsarátnok
láthatóan homlokomba búj.
2018.02.17 K.V.