Tejszínű emlék
by on február 17, 2018 in Írás és Jel

Tejszínű emlék

Kormos köldök, kölök-kor halványul,
porrá válik csontok között.
Ezüst erdőben tejszínű lombkoronákról,
puha kövek hullanak.
Fák hallanak.
Ágakról pattogó neszek szólnak
szomjas lélekhez.
Csermelyek vallanak.
Odú-őrzők,
szárnyas alakok keringenek.
Bükkök majd’ elfeledett
istenéhez fohászkodik az emlékezet.
Nappal is pillázók láthatók,
nemes csillagok.
Megfáradtam.
Mostantól minden pillantásom új,
kék-ég zsarátnok homlokomba búj.

2018.02.17 K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva