Tejszínű emlék
Kormos köldök: halvány kölök-kor
válik porrá csontok között.
Ezüst erdőben tejszín lombkoronákról
hullanak puha kövek.
Csermelyek vallanak.
Hallanak a fák.
Ágaikról neszek pattanva súgnak
fáradt vándorlélekhez.
Odú-őrző,
szárnyas alakban keringő
a bükkök istenéhez fohászkodó az emlékezet.
Ó, te nappal is pillázó,
te ősneves csillag!
Egy jóra intő ujj,
a messzi kéklő ég zsarátnok
kacagva homlokomba búj!
2018.02.17 K.V.