Törött szárnnyal
by on augusztus 31, 2004 in Írás és Jel

Törött szárnnyal
(Feigli Gábornak ajánlva!)

Törött szárnnyal születtél s látni
lassan forradó sebeket,
húsban forgató gyógyító ecseted.
Csupán a szív repül, másból verejték fakad.
Szabad lélek, test rablakat.
Valaha könnyű volt fészket rakni.
Tükröd látod, tűzmadarad.
Félsz megégsz: ledobod tolladat.
Újat növeszteni fáj, hasogat.
Szívesen látnám újra
fészket rakó önmagadat!
Légyen erőd a végtelen tudat,
abból szősz majd tűzszárnyakat!

(2004-ben írt vers javított átirata) K.V.

2015 (c) Kobza Vajk - Minden jog fenntartva