Az el nem súgott, titkos utat mutatják
…csak úgy elsuhan felettem s feletted!
Belénk bújva didereg, bensőnkben
tekeregve mormolja kinccsel teli neved.
Nevetésed zsongít s való világosságba húzva,
távolítva bódít. A hazug még erőlködik.
Nézd! Ránk húzott, avitt, vérző köntös-világát
sós lehelettel, könnyek között telenyögi.
De te sem vagy tétlen, sudár vadrózsaszál:
lágy szirmaid, gyöngyeid előtt e megrogyott világ!
Álomban kezeim közt, hajdani pár sziromtépőd senyved,
míg ébren puha csókok járnak s gyengéd simítás.
Csobogó kút vagy sivár hegyek között. És mára
szívemnek az el nem súgott, titkos utat mutatják
a szemeidben csillagként felragyogó vágy-hieroglifák.
2025.10.14 K.V.