Bűvölet
Az éjjel,
mint megkondult harang zúgón,
fénybe lábadt kéjjel
sötét mellkasomhoz ér.
A daróc-szorított, szakadt szíveket
holdtalan-e ilyentájt gyógyítani?
Valaki zaklatott, levegőt kapkod
a boldogság ismeretlen illatától.
Távolba csendül a dűnék vesperása,
lomhul az alkonyi szél.
Valahány ejtett szó itt bűbáj,
bűvölő öntőimádság.
Egy fekete hajú nágákat engesztel
az ezüstben csobogó
szent forrásnál
s az aszály sújtotta idegenné lett terek
megtelnek bennem jótékony nedvvel.
Láttam, amint a kövér esőcseppek
önkívülettel veszik célba
a tájban elsuhanó leányt.
Akkor még nem tudhattam:
maholnap szomjas lelkünk
nektárként issza vissza
egymás szavait.
2025.07.30 K.V.